A női táska az elmúlt évszázadok alatt fogalommá vált, amiről ugyan a férfiak hajlamosak diszkréten lesajnáló hangnemben nyilatkozni, előnyeivel azonban nemigen lehet vitatkozni. Egyrészt minden fontos apróság belefér, amire egy hölgynek a mindennapok során szüksége van, másfelől pedig egy jól megválasztott táska teheti fel a pontot az i-re, már ami az egyedi megjelenését illeti.
Az első olyan retikül, ami már komolyan emlékeztet a ma használatosra, a XVIII. századra datálható a feljegyzések szerint, méghozzá XV. Lajos francia király szerelméhez, Madame de Pompadour-hoz köthető. S, hogy mit is hordott egy francia királyi kedves retiküljében? A divattörténészek szerint elsősorban parfümöt, rúzst, púdert és persze az elengedhetetlen legyezőt.
A modern kézitáska tömeges megjelenése az angol kosztüm megszületésével tehető egy időpontra, az 1860-as évekre. Ezen ruhadarabbal szinte egy időben mutatták be az újfajta, bőrből készült kézitáskát, amely a kosztüm viseléséhez valóban elengedhetetlen kiegészítő volt, hiszen enélkül nem lett volna hová pakolni az apróságokat, így nem is csoda, hogy gyorsan elterjedt lett. A különleges retikülök a XX. század elején élték virágkorukat, ezek annyira komplexek voltak, hogy használatához nem ártott kezelési útmutatót is mellékelni. A bonyolultság elsősorban annak volt köszönhető, hogy a jobb és drágább darabok számtalan kisebb-nagyobb rekesszel, zárakkal és titkos zsebekkel voltak ellátva, melyek bonyolultságát jelzi, hogy egyes modellek készítésében az ékszerészeknek is komoly szerep jutott. A század eleji elegáns táskákban külön rekesz jutott a pipereszereknek, az operaszemüvegnek és a legyezőnek is.
A retikül divatja csak a második világháborúban és az azt követő néhány évben esett vissza, ezután viszont újult erővel tért vissza a köztudatba. Az ötvenes évekre már komoly iparággá fejlődött a divat, ennek megfelelően évszakról évszakra számos neves márka készítette el saját kollekcióját, melyeknek szinte nélkülözhetetlen elemévé vált a kézitáska, mint kiegészítő. Ezen felül a komolyabb divatházak, mint a Louis Vuitton, vagy a Chanel, Prada komplett táskakollekciókat is készítettek, melyekben az egészen apró színháztáskáktól kezdve a hatalmas méretű bőröndökig minden méret megtalálható volt.
Aki ma a legnevesebb retikülre vágyik, annak a divatszakemberek többnyire a Birkin-t ajánlják. A párizsi Hermès divatház által jegyzett táska a fellelhető legjobb anyagokból készül a legelismertebb francia tervezők rajzai alapján és persze ezen exkluzivitásnak megfelelő árban mérik. A legolcsóbb modell jelenleg 6000 dollárba kerül, de a többségért öt-, egyes modellekért pedig akár hat számjegyű összeget is elkérnek amerikai pénzben. A termék sikerét jellemzi, hogy az elképesztő összegek ellenére is méteres várólista van, egy-egy vevőnek a megrendeléstől számítva átlagosan bő két évet kell várnia álmai retiküljére.
A Birkin-ért elkért összegek is jól mutatják, mennyire fontos kiegészítővé vált az évek során a táska. Miután a hölgyek szinte minden nyilvános helyre magukkal visznek egy-egy darabot, ezért elengedhetetlen praktikussága mellett az sem mindegy, hogy az milyen márkájú, milyen minőségű és mennyire illik az adott öltözékhez. A divatos fazonok és színek tükrében a pszichológusok pedig még az egyéni beállítódást is tudják vizsgálni a retikülökön keresztül. A konzervatív, visszafogott üzletasszony például egyszerű fazonú, de elegáns és jó minőségű, általában sötét színű bőrtáskát választ magának, míg egy fiatal, lazább, de divatosan öltözködő és némi exhibicionizmussal bíró lány nem riad vissza egy sárga színű, flitterrel, vagy gyöngyökkel díszített darabtól sem.
A lélekbúvárok szerint az is személyiségrajzot adhat az illető hölgyről, hogy mi van a táskájában. Egy felmérés szerint a hölgyek 38 százaléka az “összeszedettek csoportjába” tartozik, vagyis csak azt az általában 10-15 tárgyat hordja magánál, melyekre valóban szüksége van és rendszeresen használja is azokat - ellentmondva ezzel a gonoszkodó férfi sztereotípiáknak. Érdekesség, hogy a táska tartalma a felmérések szerint sokkal kevésbé függ kortól, mint az a köztudatban él, például az “összeszedettek csoportjába” is gyakorlatilag a középiskolásoktól a nagymama-korúakig tartoznak hölgyek.
A táskák divatban betöltött szerepe jelenleg tehát rendíthetetlennek látszik, a jövő trendjét illetően pedig már vannak reális alapokon nyugvó elképzelések. A divattervezők jövőképe szerint a táskák a jelenleginél még egyedibb kiegészítőkké fognak válni a következő néhány évben, ezzel párhuzamosan megfigyelhető lesz a múlthoz való visszakanyarodás is. A fogyasztói választásban is érdekes trend figyelhető meg az elmúlt években: eszerint a középkategóriás - átlagos minőségű és átlagos árú - termékek iránt egyre csökken a kereslet, az innen elpártoló hölgyek pedig vagy az alsóbb régióba tartozó retikülöket, vagy a drágább modelleket választják. A táskavásárlás tehát messze nem csak pénz kérdése, az viszont kétségtelen, hogy egy felső vezető pozícióban lévő üzletasszony már megérkezésénél jó benyomást tud tenni, ha láthatóan minőségi és az öltözetével harmonizáló táskával a vállán érkezik egy tárgyalásra.